Nagyon szeretem a divattörténetet és arra gondoltam, hogy egy kis sorozatban bemutatnám nektek azokat az embereket, akik átformálták a divatvilágot. Az első részben egy olyan embert ismerhettek meg, aki teljes mértékben felforgatta a nők gondolkodásmódját, megismertette velünk, hogy a "kis fekete" a gardróbunk egyik legfontosabb darabja, feloldozta a nőket a társadalom sulykolta öltözködési normák alól. Vajon hogy vált egy egyszerű család szülötte a divat alappillérévé ? Hogyan lett Gabrielle-ből Cocová? Mi vezetett a kifinomult stílusa kialakulásához?

Coco Chanel

Gabrielle Chanel 1883 nyarán Saumur-ben látott napvilágot. Édesapja Albert Chanel vándorkereskedő, édesanyja Jeanne Devolle varrónőként dolgozott. Édesanyját fiatalon vesztette el, apja pedig elhagyta őket. Az alig 12 éves Gabrielle lánytestvéreivel a ciszterciek által működtetett aubazine-i árvaházba kerültek. Fiútestvéreitől elszakították, őket egy tanyára küldték dolgozni.

Gabrielle stílusán felfedezhetőek a zárdában töltött kemény évek. A semleges színek, a keményített gallérok és az egyenes vonaltervezés mind-mind az árvaház építészeti stílusát és az ott dolgozó nővérek egyenruháját idézik. Így nem csoda, hogy a lógó is ezen évek szimbólumaként jelenik meg, a ciszterci rózsaablakokon összefonódó "C" betűkből merített ihlet eredménye. 

Gabrielle 18 éves korában a kanonok által működtetett moulins-i Notre-Dame intézetbe került, ahol elsajátította a varrás művészetét. Varrónői munkásságát 1903-ban babaruhák és kelengyék varrásával kezdte a Maison Grampayre-nél.

Hogyan lett Gabrielle-ből Coco?

5 évvel később Gabrielle letette a tűt és a cérnát, útnak indult, és szerencsét próbált Vichyben élő bácsikájánál. Akkoriban úgy gondolta, hogy a színpadi szereplés sokkal szórakoztatóbb és tartalmasabb életforma, mint a varrónői állás, így rögtön háttérszerepet is vállalt a "La Rotonde" című, kávézókban előadott darabban.

Pár hónappal később már olyan színdarabokban is megjelent, ahol énekelnie kellett. A hivatalnokokból álló közönség pedig rajongott az általa előadott chansonokért. Leghíresebb színpadi száma a "Qui qu'a vu Coco dans l'Trocadéro?" meghozta neki a sikert, és ettől fogva mindenki "Cocó"nak hívta.

A kezdetek

Vagyonos udvarlók rajongták körül. Ekkoriban találkozott Étienne Balsannal, a jómódú hivatalnokkal, neki köszönhetően ismerte meg Coco a felsőbb társadalmi réteg szokásait és etikettjét. Románcuk azonban néhány hónap után véget ért. 

Balsan baráti körében ismerkedett meg Gabrielle Arthur Capellel, egy gazdag angol bankár fiával, akit a későbbiekben "Boy"ként, Gabrielle első szerelmeként emlegettek.1909-ben Gabrielle otthagyta az énekesnői pályát, és Párizsba költözött szerelméhez. Capel anyagi segítségével Coco megvette Étienne Balsan garzonlakását a boulevarde Malesherbes-en, és kalapkészítő műhelyt nyitott.  

1910-ben megnyílt Gabrielle első üzlete a CHANEL MODES. Mivel a kalapok óriási sikert arattak, Coco úgy döntött 1918-ban, hogy újabb üzletet nyit a Cambon utcában, a 31-es szám alatt. Ez az üzlet már a mai butik fogalmának felelt meg: a ruhák és kalapok mellett helyet kaptak az ékszerek, a szépségápolási termékek és a legendás Chanel N°5 parfüm. Ekkoriban a földszinten volt maga a butik, az első emeleten a ruhakollekciók, a másodikon pedig Coco lakása.

A világ leghíresebb parfümje

Coco Chanel 1921-ben egy a Francia Riviérán töltött vakációja során találkozott Ernest Beaux-val, a híres parfümkészítővel, s megkérte őt, hogy készítsen számára egy egyedi parfümöt. Coco kifejezetten különleges illatra vágyott, egy olyan összetételt szeretett volna, ami mesterséges, mint a felső szabászati ruhastílus "egy női parfüm, aminek nő illata van". 

Mivel intim kapcsolatban volt Dmitrij Pavlovics Romanov orosz nagyherceggel., így Ő rajzolta a Chanel N° 5 első flakonját, ami nem volt más, mint a cári testőrség vodkás üvege.

A Chanel N°5 nem csak azért különleges, mert ez az első mesterségesen alkotott parfüm, hanem azért is, mert Coco ezzel a lépésével új tendenciát indított: innentől kezdve minden neves divatház saját parfümmel is rendelkezett.

A klasszikus Chanel

Coco Chanel öltöztette mind az európai, mind az amerikai nőket. Az amerikai hölgyek különösen élvezték ruháit, mivel ők a praktikus öltözködést részesítették előnyben, és Chanel teremtette meg az elegáns egyszerűség és kényelem definícióit. Elvetette az összetett elegancia

kellékeit (pl. a fájdalmat okozó fűzőket), és bemutatta a kényelmes és egyszerű elegancia új stílusát. 

Chanel hatása a divatvilágban akkora volt, hogy más tervezők - mint Dior, Givenchy és Lanvin - lecserélték a különc és extravagáns stílusú ruháikat egy egyszerűbb és meglehetősen alkalmi változatra, azért, hogy visszanyerjék elvesztett vásárlóikat. Vállalkozó szelleme és ruháinak egyszerűsége elsöprő sikert aratott és több millió dollárt hozott számára. 

Akkoriban Chanelt és ruháit merésznek tartották: a fűzőt félredobta, haját fiúsan rövidre vágatta, férfinadrágot viselt, és hagyta, hogy a nap lebarnítsa bőrét. Vásárlói imádták ruháinak egyszerűségét és eleganciáját, ami éles ellentétben állt a kor komplikált és kényelmetlen öltözködésével. A divatlapok kezdtek rá felfigyelni, és Chanel jellegzetes dzsörzékosztümjei – kardigánszerű felsőrészükkel – divathóborttá váltak Párizsban.

A 1926-ban rukkolt elő a "kis fekete ruhával", ami egyszerűségével hódított, annak ellenére, hogy a korszak divatja teljesen másról szólt. A Vogue divatkritikusait nyerte meg legelőször, akik a kis feketében a modern

nő egyenruháját látták. Kollekciójába felvette az esőkabátot és a blézert is aranyozott gombokkal. Női ruháihoz olyan anyagot választott, mint a tweed és a gabardin, amelyek addig a férfiaknak voltak fenntartva.

1939-ben bezárt a varroda és a divatház. Chanel először vidékre ment. De mivel akkori szeretője, Hans Gunther von Dinklage német katonatiszt volt, kollaboránsnak számított, és 1944-ben Svájcba menekült. Saint-Moritzban élt, ahol újra találkozott az emigrációban élő Paul Morand-nal, akinek elmesélte életét.

A háború utáni időszak döntő volt Chanel számára. Amikor visszatért Svájcból, Franciaország lelkesen ünnepelte Christian Dior új divattrendjét. A 71 éves Mademoiselle készen állt az újabb csatára. 1954-ben megnyílt a rue Cambon-i műhely, új kollekció született, de a kritika hűvösen fogadta. 1955-ben megjelent a láncos steppelt táska végső formájában, 1957-ben pedig a fekete orrú szandál. 1955-ben kreálták a divatház első férfi parfümjét, a Pour Monsieur-t.

Ha tetszett a bejegyzés, facebookon is megtalálsz: https://www.facebook.com/MySweetesHeaven?ref=

MySweetestHeaven