Levél egy Jóakaróhoz! - Őszinte vallomás
16:00
Kedves Jóakaró Blogger társam!
Már egy ideje érlelődik
bennem ez a levél, de úgy gondoltam, hogy kár is lenne megírni, hiszen csak
számodra van értelme a sárdobálózásnak. Ám a napokban olyan történt, ami
mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Az, hogy megpróbálsz embereket besározni
és magadat beállítani a legkreatívabb, legnagyobb magyar divatbloggernek, az
egy kicsit erős. Nem érzed, hogy ez a kijelentés már régen túllépett rajtad? Sajnálattal látom, hogy az emberek csak a te verziódat látják,
de a másik oldalon síri csönd. Mielőtt súlyos, nagy és fájó kövekkel
dobálóznál, nézz inkább magadba. Tiszta a lelkiismereted? Azt kétlem. Ugye az
olvasóiddal nem osztottad meg azt, hogy milyenné is váltál valójában?
Amikor
megismertelek, még kezdő voltál, éppen úgy, mint én. Rengeteget beszéltünk,
segítettünk a másiknak, vagyis sokáig ezt hittem. Végtelenül naiv voltam, így
utólag belátom. Ahogy telt-múlt az idő és egyre feljebb lépkedtünk a divat
létráján, úgy kezdtél kivetkőzni magadból. Azt hittem barátok vagyunk, de
lassan rá kellett jönnöm, hogy a
kapcsolataid építésére használtál, igaz, talán az elején nem tudatosan. Mikor
megtörtént az a bizonyos incidens, még akkor sem hittem el, hogy ilyen csúnyán
átvertél. Még így, porig földbe betiporva is békülő jobbot nyújtottam neked, de
te ellökted és elkezdted a kis bosszúhadjáratodat. Akkor és ott nagyon fájt ez
az egész, de idővel rá kellett jönnöm, milyen jót is cselekedtél velem. Mióta
nem együtt megyünk a divattal kapcsolatos eseményekre, azóta kinyílt előttem a világ, rengeteg
értékes és kedves embert ismertem meg, akiket végtére is, neked köszönhetek.
Sok jó barátot szereztem és megláttam, hogy csapatban az igazi erő. Mert ez
tesz minket erőssé, a barátok.
Mivel sok mindenben hasonlóak vagyunk, így ugyan
akadnak olyan dolgok, melyek egyezhetnek, ezt nem vitatom, de az, hogy a világ
összes ötlete a te fejedből pattan ki, az elég nagy butaság, ezt te is
beláthatod. Te is tudod, hogy mennek a fotózások, van olyan, hogy bizonyos
fotók már egy hónapja elkészültek, de még nem kerültek ki a blogra, de attól,
hogy te voltál a gyorsabb, még a másik is dolgozott vele. Tudod, hogy hasonló
az ízlésünk, régebben meg se lepődtünk azon, ha ugyan arra a ruhára mutattunk
rá, így nem értem, most mégis miért teszed. Nekem se energiám, se kedvem a te
blogodat olvasgatni napi szinten, hogy még véletlenül se tegyek ki bármi hasonlót és arra kérlek, te se olvasgasd az enyémet. Ideje lenne saját magaddal
foglalkozni, hiszen én is ezt teszem, bár hízelgő, hogy rendszeres olvasóm
vagy. Szóval szeretném megköszönni neked, végtére is jót cselekedtél
velem és ezért hálás vagyok. Nem szeretnék ebbe az ügybe több energiát fektetni és téged is arra kérlek, hogy hagyd
abban, mert saját magadat járatod le vele. Egyet soha ne felejts el, te
választottad ezt az utat!
Sok sikert a
továbbiakhoz,
0 megjegyzés