Soha nem szerettem a céklát, se sütve, se főzve, se savanyúságként, sehogy se. A minap nézegettem új lúgosító recepteket az interneten (most ez az új mániám) és ekkor láttam meg a céklakrémlevest. A képek láttán összefutott a nyál a számban. Gondoltam, ennyi idő után adok neki egy új esélyt. Nem is bántam meg. Kimentem a piacra és hosszas keresgélés után rábukkantam a céklára. (Körülbelül az utolsó árusnál) Megmondom őszintén, soha nem láttam még olyan céklát, ami ne lett volna megpucolva, felvágva, elkészítve. Megvettem és elindultam hazafelé.

A elkészítése nagyon egyszerű, a céklát meg kell pucolni, lereszelni. 1 kis hagymát fel kell aprítani, megdinsztelni, majd mehet bele a cékla, és 3-4 percig kell így párolni. Ezután csak felöntjük vízzel és ízesítjük, sóval, borssal, cukorral, van aki tesz bele vegetát (bár szerintem elveszi az ízét), római köményt. Ha már úgy ítéljük meg, hogy megfőtt a cékla, akkor csak annyi a dolgunk, hogy levesszük a tűzhelyről és pürésítjük. Lehet hozzáadni krumplit, mert sokkal krémesebb lesz az állaga, bár én most ezt kihagytam belőle. A végén tehetünk bele, joghurtot, tejfölt. Én az utóbbit választottam. A végeredmény nagyon jó lett, az egyik legjobb barátnőm is megkóstolta, csak annyi volt a reakciója, hogy: "Tőled fogok főzni tanulni".

Van úgy, hogy évekig nem eszünk meg bizonyos ételeket, de egy kis idő elteltével érdemes újra próbálkozni, hiszen ízvilágunk is változik.

Íme, a céklakrémleves: