Biztos tudjátok milyen, amikor egy álom valóra válik, ahogy szépen-lassan kibontakozol, önmagad leszel, realizálnod kell, hogy ez már a valóság. Ebben a hónapban velem is ez történt, többszörösen.

Annyi impulzus ért pár hét alatt, ami fél évre is bőven elegendő lenne. Megszereztem a mesterdiplomát, összeköltözünk a párommal, megszervezem életem első bemutatóját és új munkahelyem lesz. De kezdjük az elején, szépen, sorban. Két évvel ezelőtt a fejembe vettem, hogy bizony én mesterképzésre szeretnék jelentkezni,. Elég türelmetlen ember vagyok, így egyből el is kezdtem nézegetni az iskolákat, még végül a Szent István Egyetem - Emberi Erőforrás Tanácsadó képzése mellett döntöttem. Sokan azt gondolták - velem ellentétben - hogy ez HR szak, de hamar megbizonyosodtunk róla, hogy itt bizony többről van szó. Mivel az alapképzést andragógia szakon végeztem, így hamar kiderült, elég nagy hiányosságokkal küzdöm, hiszen erre a szakra átfogó pszichológiai tudás kellene. Beleadtam apait-anyait és elkezdem tanulni, hogy felzárkózzam. Szerencsére már a második félévtől bővült a tudásom, nem volt a későbbiekben sem gond vele. Sajnos az utolsó év elég döcögősen telt, ott volt a munkahelyem, a blog és persze más egyéb, a családi-baráti dolgokra is idő kellett szakítanom, ez így együtt pedig megterhelő volt. Végül május 24.-én megszereztem a mesterdiplomámat, JELES eredménnyel, amire rettentően büszke vagyok. A sors úgy intézte, hogy pont aznap volt az államvizsgám, amikor a párommal a 8. évfordulónkat ünnepeltük.

8 év, nem semmi, sokan még egy házasságban sem bírják eddig. Nem mondom, hogy nem voltak köztünk hullámvölgyek, de úgy érzem, révbe értem és boldogabb vagyok, mint valaha. A május az újdonságok ígéretével jött, a másoddiplomán túl az összeköltözés is folyamatban van, el nem tudom mondani mennyire sok dolog van vele. Gondolom, aki már költözött, az tudja, ám én gyermeki ártatlansággal mértem fel a helyzetet, pikk-pakk beköltözünk az új fészkünkbe. A fejemben már a designon agyaltam és nem számoltam azzal, hogy előbb a festés, parkettázás is időbe telik, sőt, hogy a bútorok sem egy perc alatt kerülnek be a lakásba. Most még nagyon az elején vagyunk, de remélem, június végére már a saját kuckómban lehet.

Túl rövid, túl szűk, túl átlátszó, túl sokat mutat, inkább öltözz át (vagy húzz magadra egy zsákot)! - hangzik a mondta egy féltékeny pasi szájából. Kérdem én, miért kellene elrejteni az alakunkat, mikor párkapcsolatban élünk? Nem másnak öltözünk ki, nem másnak akarunk tetszeni, hanem neki és persze önmagunknak.

Soha nem érettem azokat a kapcsolatokat, ahol az egyik fél korlátozza a párja személyes szabadságát, irányítja és megmondta, mit, merre, hogyand és mikor végezzen. Divatblogger révén fontos számomra az öltözködés, szeretek olyan ruhát felvenni, amiben a legjobban érzem magamat. Mivel elég hangulatember vagyok, így reggel, ébredés után döntöm el, mit viseljek aznap. Ha éppen semmihez nincs kedvem, biztosan egy basic pólóra és farmerre esik a választásom, ha szépnek akarom érezni magamat, akkor egy csinos ruha, izgalmas ékszereket veszem fel, magassarkúval megspékelve, ám ha lázadó napom van, akkor előkerülnek a szekrény mélyén lévő fekete ruháim, a szaggatott farmer és egy erős, sötét színű rúzs. Még soha, de soha nem hallottam a barátom szájából azt, hogy öltözz át, mert túl kihívó, szűk, átlátszó (és a többi) a ruhád. Egy embernek - véleményem szerint - nem kell engedélyt kérnie másoktól, hogy azt viselje, amit szeretne. Ha bezársz valakit egy kalitkába, akkor talán egy ideig ott is marad, de idővel a szabadságvágy eluralkodik rajta és menekülni akar. 

Egészen pontosan nyár óta nem volt utazással kapcsolatos cikk, és bár voltam egy-két helyen, mégis valahogy kimaradt a blog életéből. Hétvégén Egerben jártam egy kis romantikus kikapcsolódáson és eszembe jutott, milyen szuper lenne veletek is megosztani az élményeimet, ezzel is visszahozva ezt a rovatot.

Már hetek óta bújtam az internetet wellness szállodák után kutatva, a fejembe vettem, hogy egy utazással lepem meg a barátomat 25. születésnapja alkalmával. Mivel a barátom vízimádó, így az olyan szállodák jöttek szóba, ahol fürdőkomplexum is található. Végül az Hotel Eger & Park mellett döntöttem, hiszen Eger az egyik kedvenc városom, gyerekkoromban sokat jártunk a közelben található Noszvajra és régóta szerettem volna újra ellátogatni a városba. Pénteken délután érkeztünk meg a szállodába, már a recepción kedvesen fogadtak. Bejelentkeztünk és indultunk is a szobánkba lepakolni a csomagokat. Direkt az új építésű szárnyba foglaltam szobát mivel a barátomnak nagyon fontos a szobák enteriőrje, a szárnyat pedig nem régen újították fel. Gyorsan lepakoltuk a csomagokat és már vettük is át a fürdőruhát, hiszen mégiscsak wellnesselni jöttünk. A fantáziámat leginkább a számos szauna és kabin izgatta, volt bioszauna, finn szauna, gőzfürdő, sószoba, aromakabin, emellett pedig több medence és jakuzzi is. Mintha egy wellness álomba csöppentünk volna. Az időnk nagy részét itt töltöttük, még az utazás reggelén is úsztunk egyet. Az hiszem, remekül kihasználtuk ezt a három napot, már nagyon ránk is fért, hiszen nekem lassan készülnöm kell az államvizsgára, bár azt sajnálom, hogy a kirándulásra nem maradt idő, de legalább lesz értelme visszajönni. Úgy gondolom, egy utazás mindig remek születésnapi ajándék és megfogadtuk a párommal, hogy évente kétszer el fogunk menni egy wellness hétvégére, hiszen ennyi kikapcsolódás és feltöltődés jár nekünk.

Ízlés és ízléstelenség, e kettőt csak egy hajszál választja el egymástól. Az ízlés szubjektív jelenség vagy pontosan körülhatárolt? Ki dönti el, mi az ízléses és ízléstelen?

Munka közben mindig szól a rádió, hiszen remek háttérzaj, s bár sokszor nem is figyelek oda, ám a minap egy beszélgetésre mégis felkaptam a fejemet. A műsorvezetők arról vitatkoztak, mennyire jogos, hogy az ízléstelen épületekre adót lehetne kiróni, hiszen vizuálisan rombolják az utcaképet. Szót-szót követett, majd a beszélgetés a divat felé vette az irányt és előjött a jól ismert leggings vita. A beszélgetés alatt kicsit elmélyültem saját magamban, ezernyi gondolat cikázott a fejemben. Vajon mi számít ízlésesnek, és mi nem? Ki dönti el? Ki bíráskodik?

Szerintem az ízlés szubjektív, egyéntől függ. Az én ízlésemnek például nem fel meg, ha egy rövidnadrágból kikukucskál a farunk alsó része, sőt, nem tetszenek a magas sarkú sportcipők sem. DE, ez nem azt jelenti, hogy ha máson ilyet látok, akkor egyből pufogok, mekkora vizuális bűncselekményt okoznak. Nem, hiszen attól, hogy nekem nem tetszik, ő még szeretheti, kedvelheti ezeket a darabokat.

Az idei céljaim között kiemelkedő helyet foglal el, hogy közelebb engedjem magamhoz az olvasókat. Mivel már sok interjút készítettem, így a héten egy különleges személyre esett a választásom. Jöjjön most egy interjú Önmagammal Önmagamtól, mindenkit előre figyelmeztetek, őszinte lesz, túl őszinte. 

Hogyan csöppentél a blogolásba? 
Mindig is szerettem írni, életem egyik nagy álma, hogy írjak egy könyvet, ám úgy éreztem, nincs elég tapasztalatom semmiben sem ahhoz, hogy kitöltsön pár száz oldalt. Gyerekkorom óta érdekel a divat, két és fél éve pedig elkezdtem ismerkedni a blogok világával. Követni kezdtem pár bloggert és arra gondoltam, én is szívesen megosztanám gondolataim másokkal, erre pedig remek felületet biztosít egy saját blog. Az elején nem volt könnyű, lassan jöttek a sikerek. Egy év telt el, mire beindult az egész, ezalatt pedig sokszor éreztem, hogy inkább magamnak írom, mintsem másoknak. Sokat segítettek a  pozitív visszajelzések, utána mindig nagyon boldog voltam. Most már ott tartok, ami egy éve még csak álom volt, és érzem, hogy ez csak az út kezdete. Kemény munkával és kitartással mindenre képes az ember!

Remélem emlékeztek még, hogy a My Sweetest Heaven divatblog 2. szülinapjának egyik nagy nyereménye egy profi fotózás volt. Már nagyon vártam, hogy a fotózáson készült képeket megmutassam nektek.

Mariann lett a szerencsés kiválasztott, aki átalakulhatott. Két szettet terveztünk neki, egy hétköznapi csinosat és egy vad, szexit. A ruhák kiválasztása utána következett a smink, melyet Fülöp Judit, sminkmester készített el, Mariann haját pedig Estilla, a ghd profi fodrásza formázta meg. Az első sorozat után kicsit bevadultak a csajok, hiszen Mariannt, kizökkentve a komfortzónájából egy teljesen új szerepbe helyezték, sminkje erősebb, hangsúlyosabb lett, a haja pedig vadítóan göndör. Nagyon jó hangulatban telt a fotózás, Bea szuperül megragadta a legapróbb pillanatokat is. Köszönöm még egyszer a közreműködést Fülöp Judit, sminkmesternek és Estillának, a ghd csapat kiemelt tagjának, ne feledkezzünk meg Beáról sem, aki eddig is szuper képeket készített a blogra, ez a sorozata is fantasztikus lett. A sok rizsa helyett beszéljenek inkább a képek!

Amikor indult a blog, akkor nem csak arról szólt, hogy mi a trend, mit vegyünk föl, mivel párosítsuk, hol vásároljunk, hanem voltak elgondolkodtató témák, melyek kicsit a szívünkhöz szóltak. Ez, úgy érzem, elveszett, de most újra visszahozom, mert hiányzik.

Manapság sokszor hallani, hogy az öltözködés az önkifejezés egyik eszköze. Amióta az első ember megszületett, azóta létezik a divat is, bár kezdetben más funkciót látott el, mint manapság. Egykoron a ruhák a védelmet jelentették, ám, ahogy az ember fejlődött, felismerte, hogy meg kell különböztetnie magát a többiekről, erre pedig a legkézenfekvőbb az öltözködés volt. Idővel a ruházkodás a társadalmi különbségek szemléltetője lett, ha ránéztél valakire, láthattad a rangját, a társadalomban betöltött szerepét. 

Mára már enyhültek ezeket az idejét múlt szabályok, bebizonyosodott, hogy a jó „ranggal”, sok pénzzel nem lehet stílust venni, akármennyire is szeretnénk. A stílus az, ami velünk született, amitől mi másak, többek leszünk és különlegesebbek. Mindenkinek van egy egyéni stílusa, ami csak rá jellemző, és ezt meg kellene találnia. Azt látom, hogy kezdenek eltűnni az egyéniségek, az emberek egyenlőek, ugyan azt a ruhát viselik, ugyan ott vásárolnak, ugyan úgy veszik fel, mint a másik ezer. Ez azért van, mert félünk megmutatni magunkat? Talán igen, talán így nem kell felvállalni, hogy „Ide nézzetek, ez vagyok én!” Félünk attól, hogy másoknak nem fog tetszeni? 

Év vége felé szeretek visszaemlékezni az óévre, és azt kell, hogy mondjam, pörgős esztendő van mögöttem. Minden téren rengeteg változás és fejlődés hozott a 2015-ös időszak, de úgy gondolom, a legtöbb sikert a bloggal kapcsolatban értem el.

Bloggerként számos elismerést tudhatok a magaménak, melyekre nagyon büszke vagyok. Pontokba szedtem nektek, hogy mik is történtek 2015-ben velem, de előtte meg szeretném köszönni a két fotósomnak, Beának (Bejj Photography) és Barbinak (Monsphoto), hogy fáradtságos munkával készítik el nekem az outfit képeket. Nélkülük nem tarthatnék itt, ahol most vagyok, köszönöm nekik! És, most lássuk, mik is történtek velem tavaly:

1. Egy évvel ezelőtt álmodni se mertem arról, hogy szerepelhetek a hazai magazinok internetes felületén és a nyomtatott sajtóban, ám idén többször is beválogatták az outfit képeimet a Marie Claire Magazin Best of street chic rovatába, illetve az Instyle Magazinba. Múltkor pedig a már Joy Magazinban is felfedeztem magamat. Eszméletlen érzés!

Ez a mondat sűrűn hangzik el az ember szájából az új év küszöbén, sőt, sokan szeretik fogadalmakkal indítani az esztendőt. Én fogadalmak helyett inkább célokat tűzök ki magam elé, nem félek nagyot álmodni, hiszen a nagy álmok adnak erőt, mikor valósággá válnak.

Már mestere vagyok a tervezésnek, évek óta készítek terveket az élet különböző területeire. Van tervem a munkára, a blogra, a párkapcsolatra, a sportra és persze a szabadidőre is. Év vége felé elő szoktam venni az éves céljaimat és megnézem, mi az, ami teljesült és elgondolkozom rajtuk. Tavaly ilyenkor a szobámban ülve álmodoztam arról, hogy én is majd hazai divattervezők ruháit és kiegészítőit fogom hordani, csak néztem az interneten a divattal kapcsolatos eseményeket és vágytam arra, hogy én ott legyek, sőt, az is elérhetetlenek tűnt, hogy divat- és kiegészítőtervező barátokat szerezzek.

Először is Kellemes Ünnepeket szeretnék kívánni minden kedves olvasómnak! Mivel a blog a harmadik karácsonyához érkezett, ezért arra gondoltam, hogy eljött az ideje egy személyes posztnak. 10 dolgot osztok meg veletek, amit (elvileg) nem tudtatok rólam.

1. Az egyik nagy álmom, hogy írjak egy könyvet. Eddig azért se kezdtem el, mert nem éreztem magamat semmiben sem elég tapasztaltnak. Remélem nemsokára megjön az ihlet és belekezdhetek életem könyvébe.

2. Azért is indítottam a blogot, hogy később létrehozzak egy saját márkát, ám megismerve a hazai tervezőket, be kellett látnom, én jobb vagyok a szettek összeállításában és az írásban, mint az alkotásban. 

Még az F&F és Joy - az Év Divatbloggere díjátadón találtuk ki, hogy szuper lenne, ha összehoznánk egy közös karácsonyi blogger fotózást. A helyszín és a ruhák is adottak voltak, Virág megbeszélte az F&F-es lányokkal, hogy a képeket elkészíthetjük a showroom-ban.

Nagyon boldog voltam, hiszen még soha nem jártam az F&F-nél, de már régóta el szerettem volna menni, így boldog voltam, hogy a fotózás alkalmával lehetőségem nyílt rá. A hangulat szuper volt, bár ez nem meglepő, mi már összeszokott kis csapat vagyunk. Én azt hittem, a ruhák kiválasztásánál megy majd a cica harc, ki-mit-mivel vegyen fel, de annyi ruha volt a showroom-ban, hogy eszünkbe se jutott a másik elől elkapkodni a darabokat (Na jó, Mia lestoppolta az arany ruhát, de olyan csini volt benne, egyből megenyhült a szívünk). Köszönöm szépen az ünnepi sminket Fülöp Judit, sminkmesternek, hála neki kevésbé látszott nyúzottnak a fejem, és persze Ádámnak is köszönet, hogy ilyen jól viselte az öt csaj kívánságait. Bár, meg kell hogy mondjam, szerintem titkon élvezte, hogy ennyi csaj veszi körül. Én egytől-egyig imádom a képeket, szerintem remekül átjön a fotózás hangulata. Remélem a jövőben még jó pár ilyen szuper sorozatot sikerül összehozunk Miával, a Mia May bloggerével, Virággal, a Virag's Lab írójával, Petrával, a P I E R R E T T E bloggerinájával  és Vivivel, a Fifty Pairs Of Shoes bloggerével.

Nagyon boldog voltam, amikor megkeresett a Rossetti Bizsu, hogy lennék-e a karácsonyi kampány egyik arca. Enikőn, a Kialakító bloggerináján keresztül jutottak el hozzám, ő nagyon jó barátságot ápol a webshoppal. 

A fotózás remek hangulatban telt, hiszen ha ennyi csaj összeáll, csak szuper dolog sülhet ki belőle, sok nevetéssel és vidámsággal. Az külön tetszett, hogy mennyire összeszokott tagokból áll a Rossetti csapata, a munkamegosztás meg külön plusz pontot érdemel. Elárulhatom nektek, hogy mennyire gördülékeny volt az munka így együtt. A végeredményt külön kiemelném, a fotósok is remek munkát végeztek, én egytől-egyig elégedett vagyok a képekkel. Jövő héten nézzétek majd a blogot, hiszen karácsony alkalmával egy játékkal kedveskedik nektek a Rossetti Bizsu csapata, addig is írjátok le a véleményeteket a képekről, kíváncsi vagyok.

Mindenki jól ismeri a mondást „kapni jó, de még jobb adni”. Ez karácsonykor fokozottan igaz, hiszen az ünnepekkor rengeteg szerettünket lepjük meg ajándékokkal és sok embernek fejfájást okoz, hogy mit adjon. Az alábbi ajándék öltetek a segítségetekre lehetnek.

Különleges neszesszer

Sok lány őrülten szereti a sminktermékeket és nem kevés piperét tart otthon. Ezeknek a hölgyeknek szuper ajándék lehet, a Vidd magaddal! neszesszer, melyben remekül elfér minden. Utazáshoz is tökéletes, különböző fakkok gondosoknak arról, hogy ne keveredjenek össze a cuccok. Két színben is megtalálható, korall és kék árnyalat és a legjobb benne, hogy vízhatlan.

Fodrász termékek

Már egy ideje együtt dolgozok a ghd csapatával és csak pozitív tapasztalataim vannak. A hajam nagyon rossz állapotban volt, mikor hozzájuk kerültem és sokat javítottak rajta a termékekkel. Karácsony alkalmával pár termékük ünnepi ruhába öltözött, melyben az arany és fehér színek dominálnak. A márka mindenkire gondolt, hiszen különböző csomagok közül lehet választani.

Mostantól hivatalosan is karácsonyi üzemmódba kapcsoltam, így a blogot is lassan elárasztják az ünnepekkel kapcsolatos ötletek, praktikák, tippek és hasonló dolgok. Összeállítottam egy karácsonyi kívánságlistát, melyet elküldök a Jézuskának, hátha meglep egy-két szuper dologgal.

Rojtos kabát
Nem is lennék mániás divatblogger, ha nem vágynék mindig valami ruhadarabra, jelen esetben egy fekete rojtos kabátra. Már nagyon régóta keresek és az F&F-ben rá is találtam egy csodás darabra, alig várom, hogy megkaparintsam (vagy meglepjenek vele).

Turmixgép
Egy jó turmixgépre már nagyon, de nagyon sok ideje fáj a fogam, hiszen imádok különböző smoothie-kat készíteni otthon. Sokáig botmixerrel szenvedtem, de azzal nem lehet mindent folyóssá varázsolni, így érik a beszerzése.

Nagyon örülök, hogy a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége csoportban felmerült az az igény, hogy jobban megismerjük egymást, ennek keretében pedig a csoport tagjai kérdéseket tesznek fel az aznapi szerencsés jelentkezőnek. A mai nap az enyém, csupa jó és elgondolkodtató kérdést kaptam a csajoktól. Lássuk őket! 

Ha kiegészítőket tervezhetnél, mire esne a választásod? Van olyan tervező, akivel szívesen együtt dolgoznál?

Nagy táska mániás vagyok, szeretem az extrém, feltűnő darabokat. Nem tudnék egy táska tervezőt se kiemelni, aki kis hazánkban tevékenykedik, szerintem az összes bőven meg van áldva tehetséggel, ám ha én tervezhetnék táskákat, akkor örült dolgokra lennék képes. A cél az lenne, hogy kibillentsem viselőjét a komfortzónájából.

Hány pár cipőd van? Melyik a kedvenced?

Esküszöm, nem merem megszámolni, egyszer elkezdtem de 25 darabnál abbahagytam, mert csak a kupac feléig jutottam. Nincsen kifejezett kedvencem, mindegyiket nagyon szeretem, ám a hétköznapokban nem hordok magassarkút, mert egy óra után elfárad a lábam. Itt meg kell jegyeznem, hogy szerintem nem láttak még rajtam kívül olyan embert, aki két outfit fotózás közben mezítláb rója a várost.

Csajok, örömmel jelentem be, hogy a My Sweetest Heaven divatblog youtube csatornát indít! Az előző mondatot vagy százszor elmondtam de még mindig nehezen hiszem el, hogy tényleg megvalósult. Ez egy újabb, meghatározó mérföldkő a blog életében (és persze az enyémben is).

Pár hónapja vettem a fejembe, hogy szeretnék egy youtube csatornát, hiszen fontosnak tartom, hogy több platformon jelen legyek, így könnyebben juthatok el az olvasókhoz/videó nézőkhöz és láss csodát, megszületett a saját csatornám. Továbbra is maradok a hazai designer szférában, tervezek outfit videókat, trendajánlókat, inspirációs és tutoriál videókat illetve lesznek személyesebb jellegűek is. Szóval elmondhatatlanul boldog vagyok és ezt az örömöt veletek is meg szeretném osztani, ezért az első videóban egy meglepetés kedvezménnyel készültem a One Fashon Agency&Retail jóvoltából. Nézzétek végig csajok és kiderül, hogy mi az!

A hétvégén fájó szívvel pakoltam el a nyári ruháimat és vettem elő a melegebb, őszi-téli darabokat. Ez az a művelet, amit évente kétszer meg kell csinálnunk a szezonváltás miatt, ez pedig mindig kicsit macerásabb. A ruhákat szortírozva megvilágosodtam, milyen jól jönne egy kis kalauz gardróbrendezéshez, így összeszedtem párt tippet nektek. Lássuk:

Érdemes a tavaszi-nyár darabjainkat átnézni, hiszen bőven akadhat olyan, amit feltudunk venni a hűvösebb hónapokban is. Mivel a pasztell ruhák ősszel is divatosak maradnak, így a hasonló árnyalatú blúzok, vastagabb szoknyák mindenképpen maradjanak elől. 

A tavalyi ősz-téli cuccokat előszedem a szekrény mélyéről, majd a szoba közepére hajítom, ezután pedig kezdődhet a rendszerezés. A ruhákat típus szerint dobálom szét, egy nagy kupac szokott lenne a pulcsik, nadrágok, kisebb kupacok pedig a felsők, blúzok, szoknyák.

Még soha nem jártam Olaszországban, így nagyon boldog voltam, hogy végre eljutottam. Mindenkinek tudom ajánlani, hiszen kikapcsolódási szempontból az egyik legjobb választás és még közel is van, 6-7 óra alatt oda lehet érni kocsival. Maga a város nem túl nagy, mi is főleg a vízpart mellett töltöttük az időt, a 40 fokban valahogy nem volt kedvünk várost nézni. A helyiek nagyon kedvesek, a szállásadónk pezsgővel és hideg vízzel várt minket, ami egy nagyon kedves gesztus volt tőle. A boltokban, kávézókban is mosolyogtak az emberek, miközben kiszolgáltak minket. Sajnos 3 napba nem fért bele túl sok minden, így főleg a pihenésnek szenteltük ezt a kevés időt, meg persze a gasztronómiai élvezeteknek. Nem viccelek, 3 napig pizzán éltem, de mennyei volt. Nyáron imádom a hideg söröket és meglepődtem, hogy mennyire finomak az olasz sörök, pedig inkább a boraikról híresek (persze nem hagyhattuk ki a borokat sem, így megkóstoltunk pár fajtát). Az út nagy tanulsága, hogy jövőre is muszáj lesz visszamennünk és nem három napra.