Nagyon örülök, hogy a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége csoportban felmerült az az igény, hogy jobban megismerjük egymást, ennek keretében pedig a csoport tagjai kérdéseket tesznek fel az aznapi szerencsés jelentkezőnek. A mai nap az enyém, csupa jó és elgondolkodtató kérdést kaptam a csajoktól. Lássuk őket! 

Ha kiegészítőket tervezhetnél, mire esne a választásod? Van olyan tervező, akivel szívesen együtt dolgoznál?

Nagy táska mániás vagyok, szeretem az extrém, feltűnő darabokat. Nem tudnék egy táska tervezőt se kiemelni, aki kis hazánkban tevékenykedik, szerintem az összes bőven meg van áldva tehetséggel, ám ha én tervezhetnék táskákat, akkor örült dolgokra lennék képes. A cél az lenne, hogy kibillentsem viselőjét a komfortzónájából.

Hány pár cipőd van? Melyik a kedvenced?

Esküszöm, nem merem megszámolni, egyszer elkezdtem de 25 darabnál abbahagytam, mert csak a kupac feléig jutottam. Nincsen kifejezett kedvencem, mindegyiket nagyon szeretem, ám a hétköznapokban nem hordok magassarkút, mert egy óra után elfárad a lábam. Itt meg kell jegyeznem, hogy szerintem nem láttak még rajtam kívül olyan embert, aki két outfit fotózás közben mezítláb rója a várost.



Ha csak három blogot olvashatnál, melyik három lenne az?

Ez egy nagyon ravasz kérdés, sajnos nem sok időm van blogokat követni (pedig mindig megígérem magamnak). Egyszer-egyszer azért belekukkantgatok, ha valaki megoszt valamit. Hozzám nagyon közel állnak a divat témájú blogok, bár inkább nézegetem a szép és inspiráló képeket, sokan nem írnak cikkeket a divatbloggerek közül. Emellett imádom a pszichológiával kapcsolatos blogokat és persze az ínycsiklandozó ételeket felsorakoztató süssünk-főzünk oldalakat is. DE itt ünnepélyesen megígérem, hogy karácsonykor bepótolom a lemaradásomat és megnézegetem a blogger csoportokban lévő oldalakat.

Szerinted melyik a blogolás legnehezebb része?

Hát....az elindulás. Én sokáig vacilláltam rajta, hogy elindítsam-e, de a képletes seggbe rúgás segített. Gondolom sokunknak széles az érdeklődési köre és az elején nem tudjuk, mi az ami belefér, merre is akarunk haladni és mit is akarunk tulajdonképpen csinálni vele. Nekem az első év az útkeresésről szólt, mindenről írtam, ami csak eszembe jutott. Írtam gasztronómiáról, termék tesztekről, voltak kép montázsok is, ám tavaly szeptemberben megtaláltam az utamat a magyar tervezők világában. Ha adhatnék tanácsok egy kezdő bloggernek, az lenne, hogy ne adja fel! A sikerek nem jönnek egyből, kemény és kitartó munka kell ahhoz, hogy valaki fejlődjön. A másik fontos dolog, hogy jelen kell lenni. Nem gondolom, hogy az enyém a legnagyobb siker sztori a divat bloggerek terén, de úgy érzem, hogy egy év alatt szépen sikerült felépíteni a blogomat, főleg a szakmai közegen belül, amihez hozzájárult az eseményeken való folyamatos jelenlét.

Van olyan ruhád/kiegészítőd, amit csak a blog miatt vettél meg?

Hajaj, túl sok is. Már nem merek plázába menni, mert tuti, hogy kiszúrok valami új dolgot, ami tök jól menne egy outfithez, és fáj a szívem, ha ott kell hagyni, de sajnos nekem a világ összes pénze se lenne elég, ha ruhákról van szó. Azért a kedvező árú terméknek nehezen állok ellent. Próbálok tudatosan vásárolni, mindig leárazáskor szerzem be a dolgokat, hiszen ilyenkor rengeteg jó árú cuccot tudok hazahozni (amitől fél napig a fellegekben járok).

Mi a legnagyobb dolog, amit úgy érzed, a blogolással értél el?

Nehéz lenne egy dolgot kiragadni, hiszen annyi ilyen van. Az egyik legfontosabb a személyiségfejlődés. Mielőtt eldöntöttem, hogy én magyar tervezőkkel szeretnék dolgozni, rengeteg korlát volt a fejemben. Vajon miért adná oda egy híres-neves magyar divattervező egy kicsi, kevés lájk számú ifjonc blogger palántának a ruháit, hogy készíthessen bennük képet? Miért adnának interjút? Miért állnának egyáltalán szóba velem? A félelmeim leküzdésében sokat segített az első, hazai tervezővel (Szilas Rita) készített interjúm. Ahogy ő viselkedett velem, az teljesen megváltoztatott mindent. Nem egy kis blogger voltam a szemében, hanem egy egyenrangú partner. Lassan megértettem, hogy nem a tervezők vannak értem, hanem pont fordítva, én vagyok értük. Az a feladatom a bloggal, hogy közelebb hozzam az emberekhez a hazai divatot, hiszen rettentő tehetségek élnek hazánkban. Minden apróságnak örülök és soha nem felejtem el az első dolgokat, mint például az első Marie Claire, Instyle, Rúzs és Selyem megjelenést vagy amikor egy tervező csak nekem készít egy terméket, amikor felismernek a szakmai közegben, amikor kapok egy levelet tőletek. Minden apró dolognak hálát adok (és ez nem reklám szöveg!) :D

Mi volt idén a legnagyobb élményed?

Hát, az előbb felsoroltak mind hatalmas élmények voltak, de talán a legnagyobb az, hogy bejutottam a Marie Claire - Legjobb Street Style szett döntősei közé (apropó, vasárnap 16:00-kor fogunk végig vonulni a Marie Claire Fashion Dasy-en a Várkert Bazárban, ha akarok szurkolni jönni, szeretettel várlak titeket).

Hogyan látod a divat helyzetét Magyarországon?

Azt látom, hogy sok ember nem mer kibontakozni, nem meri megmutatni magát. Sokan ugyan azokból a fast fashion boltokból öltözködnek, sokszor szembejön velem több emberen is ugyan az a ruha. Ne értsetek félre, én is veszek ilyen helyen cuccokat, de megpróbálom más kontextusba helyezni. Már gimnazistaként megtanultam, hogy ne foglalkozzam az idegen emberek véleményével, hiszen sokan rettentő irigyek. Most már úgy élek, ahogy csak szeretnék (persze a divat terén), azt veszem fel, ami éppen az eszembe jut. Nagyon hangulatember vagyok, ha egyik nap arra kelek, hogy lila hajat szeretnék, akkor befestem, ha pedig orrkarikára vágyok, akkor beteszem a kamu karikámat és borzolom a kedélyeket. Ebből kifolyólag imádom váltogatni a stílusokat, egyszer bájos kislány vagyok, máskor dögös nő, harmadik nap pedig egy elvetemült, színes hajú suhanc. Lányok, ne féljetek megmutatni magatokat, engedjétek szabadjára a fantáziátokat, legyetek azok, akik csak akartok!

Folytatás hamarosan...